beszámoló

Ezen az órán filmet néztünk, azt leszámítva, hogy a végén odamentem Andihoz, és elmondta (vagyis elmondtad) nekünk, hogyan kell a dif-frag-int hármassal írni a dolgozatot, ami utólag nagyon sokat segített.
A filmről annyit, hogy igazából ami engem a legjobban megfogott benne már akkor is, amikor moziban láttam és most is, hogy mennyi időnek kell eltelnie egy társadalomban ahhoz, hogy ezekről a problémákról beszélni lehessen. Mert amerika azért mégiscsak a pozitív diszkrimináció, a melting pot, a multikulti országának volt kikiáltva az elmúlt 40-50 évben és lám-lám a felszín alatt ott is mennyi indulat forr! Itthon meg még csak odáig sem jutottunk, hogy mindenki (vagy a nagy többség) szerint az esélyegyenlőség az valóban mindenkinek kijár, és ezt van, amikor csak úgy lehet elérni, hogy az esélyteleneknek több lehetőséget biztosítunk. Ez persze egy hosszú vita, és az én véleményem sem kiforrott teljesen - és jobb is így - úgyhogy most nem fogom ezt tovább bonyolítani.
Visszatérve gyakorlati munkánkra, arról tudok beszámolni, hogy rohamtempóban dolgoztunk ezen a héten. Gergő és Márti kedden voltak interjúzni, Alina és Eszter dokumentumokat elemeztek amiket kértünk még múlt pénteken és aztán hétfőn is, és Mártival voltunk megint interjúzni szerdán. Annak ellenére , hogy az interjúk leírása nagyon idegölő munka, teljesen beleszerettem, mert olyan, mint egy nagy krimit kibogozni, egyre újabb és újabb vélemények, események, kapcsolatok derülnek ki, az emberek elkezdenek egy csomó olyan személyes dologról beszélni, amikről az interjúk elején még nem! Ez nekem nagyon tetszik, szívesen elemeztem volna még nyelvileg is - pl. közösen használt szófordulatok, minket ki tegez vagy magáz stb. - de erre nem volt már keret és energia sem. Aztán mindenki megírta a saját részét és végül tegnap 8 óra alatt átírtuk, összeraktuk, kiszépítettük az irományt, remélem, sikerült jót csinálnunk.