A legelső élményem az óra előtti: a közgázon úgy érzem, hogy nem érhetnek már meglepetések - inkább negatív értelemben sajnos. Be kell valljam, hogy inkább kellemetlen fogadtatásra számítottam a részetekről, hogy csak így felbukkanok a semmiből egy hónappal évkezdés után. Szerencsére ez a várakozásom egyáltalán nem igazolódott be, nagyon segítőkészek voltatok, ez megkönnyítette a dolgokat.
Az órai anyagból leginkább a második órai, vállalati integrációról szóló rész keltette fel az érdeklődésemet. Nem gondoltam volna, hogy ennyi elmélet és módszer fűződik a dolgozókkal való kezdeti bánásmódhoz. Ami különösen érdekes, az az, hogy ezeket az elméleteket hozzá tudom kötni a saját eddigi tapasztalataimhoz. Következzen néhány példa.
A TEK-ben (szakkollégium) nagyon nagy hangsúlyt fektetünk az újak integrálására, és az egy-egy évfolyamon belüli kapcsolatok erősítésére is. Az évek során egyre fejlesztett "koreográfiánk" van erre, ahol részben a régiek szerveznek programokat az újaknak, részben az újak nekünk. Az integráció viszont érdekes módon nem követ semmilyen logikát - vagy én még nem fedeztem fel - néhányan mindig már az első perctől fogva aktív tagjai a közösségnek, néhányan szinte rögtön eltűnnek, sokaknak kell idő a beilleszkedéshez, néhányan eleinte aktívak, majd hamar kiégnek, elegük lesz, és mindig van egy pár "meglepetés", aki eleinte lemorzsolódónak tűnik, de mégis visszatér (ilyen voltam én is!). A tényleges lemorzsolódás is nagyon változó, van, aki egy nap, van aki két év után dönt úgy, hogy a TEK nem neki való és évfolyamonként változik, hogy hány ilyen ember van.
Ezzel ellentétes az a számítógépes cég, ahol 3 hónapot dolgoztam egyetem előtt. Itt a HR gyakorlatilag csak bérszámfejtéssel foglalkozott (ezt már akkor sem értettem, egy 100 fős cégben igazán lenne mit tenni)! A munkámat megtanultam egy-két hét alatt, nem volt túl bonyolult, de furcsa volt, hogy senki nem törődött velem igazán "hivatalból", ráadásul én persze protekcióval kerültem oda 18 évesen, az apukám ismerte az igazgatót... A lényeg, hogy a HR nagyon gyenge tevékenysége és a munka jellege miatt hihetetlen feszültségek, elfolytott indulatok, nagyon erős klikkek voltak a cégben, annyira, hogy én már egy hónap után átláttam ezeket, amikor pedig elvileg még csak újonc voltam. Ez rá is nyomta a bélyegét az ott töltött időre, utáltam hallgatni a kolleganőim utálkozását, a közvetlen főnököm pedig sose ismerte volna be, hogy hibázott, ezen kívül mindenki ott lógta el a munkát, ahol csak tudta...
Már ez a két példa is elég hosszúra nyúlt, a lényeg az, hogy örülök, hogy olyan tárgyat tanulok végre, ami érdekel, és hozzá tudom kötni a saját tapasztalataimhoz - ilyen még nem volt a közgázon.
